Szentistvándíj

Wittner Mária

Wittner Mária 2006 Szent István díjasa
Meg vagyok hatódva, hogy rám esett a választás, hiszen amit teszek, nem jutalmakért, nem díjakért teszem, hanem mert így kívánja tőlem egy belső érzés, 
és ezt a belső hangot nem lehet leküzdeni.
Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás. Vasárnap délután sok jó ember gyülekezik Esztergomban, a Mindszenty József Katolikus Iskola millenniumi díszudvarán, ahol Wittner Mária 56-os halálra ítélt, mai országgyűlési képviselő veszi át ünnepélyes keretek között a Szent István díjat (interjúnk a díj átadása előtt, vasárnap reggel hangziott el). Lehetne azt mondani, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméinek ápolásáért és terjesztéséért vagy az elszenvedett megaláztatásokért, sérelmekért, esetleg egész életművéért, maradjunk egy egyszerűbb meghatározásnál: azért, mert ő Wittner Mária. 2002-ben, a díj alapításakor Orbán Viktor mint miniszterelnök vette át a kitüntetést. 2003-ban Duray Miklós és Tőkés László, 2004-ben Nemeskürty István, a kuratórium jelenlegi elnöke. 2005-ben a Püski házaspár kapta meg a díjat. Wittner Mária először arról beszélt, hogyan érzi magát, ebben a társaságban.
Wittner Mária: – Kiváló társaság, számomra megtisztelő ezt a társaságot követni, és ebben a társaságban, együtt lenni egy díj kapcsán. Én egyszerűen meg vagyok hatódva, hogy rám esett a választás, hiszen amit teszek, nem jutalmakért, nem díjakért teszem, hanem mert egész egyszerűen így kívánja tőlem egy belső érzés, és ezt a belső hangot, ezt egyszerűen nem lehet leküzdeni.
– Azt írták a lapok, hogy 1956 megünneplése miatt külön utakon jár Orbán Viktortól, sőt mi több, nem értenek egyet. Igaz-e?
Wittner Mária: – Én nem hiszem, hogy külön utakon járunk. Annyiban igen, hogy én átéltem a forradalmat. Én átéltem mindazt, ami a forradalom leveretésével jár. Ő viszont Magyarország kiváló miniszterelnöke volt, tisztelem és becsülöm. Az újságíró szerint nekem eltérő a véleményem (bár én nem beszéltem erről Orbán Viktor volt miniszterelnök úrral, így nem tudom az ő
álláspontját). Könnyen lehet, hogy az újságíró részéről ez egy beugrató kérdés volt. Én a függetlenséget mindennél többre tartottam, még akkor is, hogyha csak a gondolati függetlensége volt meg az embernek a Kádár rendszerben. De a függetlenség mindenek előtt. Én nem hiszem, hogy Orbán Viktor elvárja tőlünk azt, hogy mi odaálljunk a Gyurcsány Ferenc mellé, ennek a súlyát fel tudja mérni.
– Orbán Viktor valószínűleg odaáll.
Wittner Mária: – Először is egy pártelnök, másodszor pedig az Európai Néppárt alelnöke. Tehát, miután az EU elnökeit meghívják, Orbán Viktor nem teheti meg azt, hogy nem áll oda. Én egy szimpla képviselő vagyok. Ott a parlamentben közember vagyok. De parlamenten kívül 56-os halálra ítélt, és semmi szín alatt nem alkudhatom meg a lelkiismeretemmel. Mennyiben lenne morális az, hogy odaállunk a mellé a párt mellé, amelyiknek tagjai között ott vannak még azok a pufajkások, akik levezényelték a sortüzeket, fegyvertelen embereket, gyerekeket, nőket öltek meg.
Wittner Mária: – Sokszor arra gondoltam, hogy inkább akasztottak volna fel. Régen vége lenne mindennek, de azzal, hogy életre ítéltek, azzal hosszú emlékezetre is ítéltek. És én nem tudom megkurtítani az emlékezetemet azért, hogy valakinek nagyon kényelmes legyen. Nem, nem számoltak el még el. Legalább ez a kényelmetlenség maradjon meg számukra, ha már nem volt annyi lelkiismeretük, hogy elszámoljanak a múltjukkal. Nem fogjuk igazolni őket azzal, hogy tisztára mossuk a jelenlétünkkel. Mert nekik igenis, iszonyatos bűnök terhelik a lelküket.
– Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója megünneplése széthúzással, vitatkozással, veszekedéssel egymásra mutogatással jár majd együtt? Nem teszi ez tönkre 56. megünneplését?
Wittner Mária: – Nem hiszem, hogy tönkretenné 56 igazi mondanivalóját. Pár ember van, aki visszamutogat rám, ugyanakkor nagyon sok telefont kapok, és köszönik, hogy kiállok az elvek mellett. Nem nehéz kiállni, hiszen azon túl, hogy 20-tól 33 évig elvették a fiatalságom, ebben benne van 8 hónap siralomház. Azon túl, az életem egyik legmélyebb, megaláztatási része volt 70-től, 89-ig. Nekem 84-ben még szimpla erkölcsi bizonyítványt kértek. Tegye mindenki oda, de tiszta lelkiismerettel, hogy ki, hogyan boldogult a Kádár rendszerben mint 56-os. Van olyan barátom, négy nyelvet beszélő tanár, aki kubikosként ment 88-ban nyugdíjba. Hát akkor, kérdezem én, kit aláztak meg, 33 éven keresztül.
– Talán a 100 esztendős évforduló már békésebb lesz?
Wittner Mária: – Hát akkor már biztos, mert akkor már kihalnak még az utódok is. És mi is. Talán azt fogja jelenteni 56 a magyar nép szá
;mára, amit nekünk 1848. jelent, de egyelőre még fájók a sebek. Most is, ha csak azt nézem, hogy a 301-es parcellába pénzt invesztálna ez a kormány, hogy emberi formája legyen a parcellának. Oda viszik az EU elnököket, gondolom, megmutatják, de 21 centin fölfelé. És mi van lefelé? Még mindig úgy fekszenek az áldozatok, megdrótozva, egymásra dobálva, egy sírban 5-en, 6-an, 7-en, de minekünk megelevenednek, mert mi emlékezünk rájuk. Meg kell adni nekik azt a tisztességet, hogy ne hazudjuk el a történelmet. Hogy kilépjenek ezek az emberek az elhazudott történelemkönyv lapjaiból. És ők szólaljanak meg, és ne a hamisak és a farizeusok. Nagyon-nagyon sok olyan dolog van, amiről le lehetne hántani a hazugságot, ahhoz, hogy kiderüljön az igazság, de erre melyik történész veszi a fáradságot. Kivételt képez az M. Kiss Sándor és Káler Frigyes. Én abban reménykedem, hogy jönnek olyan fiatal történészek, akik valóban történészek, és valóban a történelmet kutatják, nem pedig egyfajta hamisságot. És akkor egészen más történelmi kép bontakozik ki, akár 56. napjairól is.
Haeffler András interjúja nyomán – Vasárnapi Újság

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük